სევდის მაგვარი სიმშვიდე ტანში, მოჟრუანტელო ტალღები კანში.
ვიფიქრე ამას ვერვინ წამართმევს, მაგრამ გავორდი სულ ცოტახანში...
ხან ვიძირები უძირო ტბაში, ხანაც კარი ვარ, ვკიდივარ ცაში...
რამის თქმას ვცდილობ, ბზარი მაქვს ხმაში,
მისი ღრუბელი სველდება ძმარში.
ფოთლების შრიალს მივუგდე ყური,
თითქოს ჩამესმის ზარის ხმა მთაში. რითმაში რხევით მაცეკვებს ქარი, ამ სიტყვებს მიღმა აზრი რა არის? კონტრასტებს მგონი
მაწვდის მომგონი, რა უნდა იყოს მისი სადარი...
ვაცნობიერებ, ვიღიმი ტუჩთან: "ეგრე სად არის, ეგრე სად არის!?"
გისმენ! და ვერ ვხდები, მითხარი ისევ, თორემ ვნებდები.
ზედაპირის სიღრმის ჩაწვდომა მწყურია, ასე ამბობენ - „განცდა რთულია“.
საამურია ფიქრი აწმყოზე, წარსულის ჭრილში, მომავლად ქცევით.
ყველა ნაპირის სიგრძე ნულია, მასშტაბის ჯამი კუთხით თქმულია.
დაძაბულია ჩემი გონება, ცოტა შევსვი და ისევ მწყურია...
დრო გაჩერდება, გამახსენდება - ყველა წვრილმანი შენი გულია.
ხან ზევით ვარ და ხანაც ქვევით, ნაბიჯი უკვე გადადგმულია.
გასაძლისა ჩუმი ტკივილი, შენი გაცნობა ისევ მწყურია.
და ამ ვაზიდან ცისარტყელაში, ყველა ნიშანი სასხულია.
გისმენ!
მტერი ჩემში, ჩემივე ხმით მიმითითებს მიზეზს სხვებში.
ცრუ ნაკვალევს მივუყვები, მტვერი ადევთ ფაქტებს სხვენში.
სიგიჟის ზღვარს შორით ვლანდავ „ან ახლოა?“ - ვფიქრობ ხვნეშით.
აზრის სიღრმეს თუ ჩავწვდები აღარ ვივლი იქნებ ლეშით.
სხეულს ისე მივატღევ და გულს ვიმშვიდებ ამ ნუგეშით...
თითქოს ვხდები, "არ გაჩუმდე!" მათხოვარი დაგდევ პეშვით.
გისმენ! და ვერ ვხდები, მითხარი ისევ, თორემ ვნებდები,
ის რაც შენში მათრობს, ვიცი რომ გამათბობს.
იქ გააჩერებ დროს, დამტოვებ არასდროს.
დავიღალე, მოდი მალე.
supported by 36 fans who also own “07 მტ(ვ)ერი / Dust, The Enemy”
NONE a opéré un virage dans Where Life Should Be et ça se confirme davantage dans Damp Chill of Life. Le temps des métaphores est révolu : l'humidité froide, c'est celle des larmes qui coulent sur le visage à cause de la dépression. Tout pleure dans cet album : les guitares typées DSBM grésillent, les solos ("The Damp Chill of Life", "It's Painless To Let Go") sont liquides et coulent, les voix prennent à la gorge ; même le piano, étranglé par les sanglots ("Cease"), est aphone. Insoutenable... Jordan Vauvert
supported by 33 fans who also own “07 მტ(ვ)ერი / Dust, The Enemy”
On ne frappe pas un homme à terre : c'est ce que dit la règle mais NONE a déjà prouvé qu'il ne les suivait pas et si son album éponyme retirait toute perspective de béatitude spirituelle, Life has gone on long enough, son deuxième opus, nous interdit l'accès au bonheur terrestre. La vie n'a aucune substance et la production plus distante le confirme. Le DSBM s'empare de textures sonores blues, mettant en relief une dépression urbaine. Les cris partent en fumées : ne restent que les pleurs... Jordan Vauvert
supported by 30 fans who also own “07 მტ(ვ)ერი / Dust, The Enemy”
This album is just 100/100, like so many albums from mgla. How can a band hit the spot so many times? They are incredible. Thank you for accompanying me almost daily these days :) adrianradillo
supported by 30 fans who also own “07 მტ(ვ)ერი / Dust, The Enemy”
La traversée du désert n'aura pas duré quarante jours mais quatre longues années...
Avec Панихида, Батюшка renaît enfin de ses cendres et, bien que désormais seul (ou plus exactement entouré de deux chanteurs), Христофор accomplit un miracle. Il s'inscrit dans la continuité de Литоургиiа avec un black metal orthodoxe qui nous convie ici à une cérémonie dédiée aux morts. Sa vision est englobante : les mélodies, la gravité et le silence font toucher le paradis ; l'agressivité est luciférienne. Jordan Vauvert